Ashtanga Vinyasa Jóga 2. rész
A jóga gyakorlónak meg kell találnia azt a jóga stílust, ami az alkatának a legmegfelelőbb, és azt kitartóan kell gyakorolnia. Egyes fajták hamarabb, mások később hozzak a felismeréseket, de egyik sem jobb a másiknál, csupán az intenzitásban van különbség, így mindenki a saját tempójának megfelelően tud fejlődni. Elegendő hogy az elméleti alapokat tanulja meg a gyakorló, a többit a saját gyakorlásán keresztül kell megtapasztalnia. A jóga egy tapasztalati módszer, 1% elmélet, 99% gyakorlat, ahogy Guruji is sokszor mondta. A megértés a megtapasztaláson keresztül érkezik. A jogát mindenki gyakorolhatja, legyen fiatal, idős, nő, férfi, beteg vagy egészséges. Egyetlen ember nem tud csak jógázni, az aki lusta. Nem azok jógáznak, akik csinos csípő nadrágban a tengerparton spárgáznák, a jóga nem erről szól. A jóga spirituális út, nem testmozgás. A jóga egyesíti a testet, a lélekkel és az elmével. Az ászanák, a jógapózok azért fontosak, mert megtisztítják a testünket minden salakanyagtól, és nem csak fizikailag. Kellő gyakorlással elkezd hatni a finom-testünkre is, amely a szemnek láthatatlan, de érzékelése kialakítható. Megtisztítja a nádikat azokat a csatornákat, amelyen keresztül az életerő, a prána áramlik. Tested megjelenése kizárólag rajtad múlik. Azon alapult, hogy milyen a karmád, hogy előző életeidben miket cselekedtél. Gondold csak el, hogyan reagál a tested arra ha negatív gondolataid vannak, mérges vagy. Szemöldököd összehúzod, és ráncosodik a homlokod. Ez hatással lesz megjelenésedre, mert a tested emlékszik. Egy idő után, ha megmaradsz ennél a szokásodnál hogy mérges és ideges vagy, az arcod is azzá válik. A végén azt éred el vele, hogy mar nincs is okod a haragra méregre, de az arcod mérgesnek tűnik, ami hatással lesz lelki állapotodra is, megmarad benned a negatív érzelem.
A jógi arca örömtől és elégedettségtől ragyog, mindig kis mosolyra húzódik a szája. A rendszeres gyakorlással megszűnnek az érzelmeid által keltett testi defektek, és kisimulnak a ráncok. Minden történetünket elraktározza a testünk. A csípő, a derék, a vállak, a combfeszítő izmok, a térdek, bokák azok a területek, ahol a legtöbb blokk van. Mindegyiknek megvan a maga értelme. Az ászanák gyakorlásával ezeket a lerakodásokat mind meg tudjuk szüntetni, és elengedjük ezeket az energiákat. Nem könnyű. A jóga nem egyszerű, aki elkezd ezen az úton járni, minden nap megküzd majd önmagával. Fájdalmakkal, régi sérelmekkel. De megéri, hiszen ha kitartóak vagyunk, akkor ledolgozzuk karmánkat, és egyre boldogabbak, elégedettebbek, örömtelibbek leszünk. Megismerjük a testünk működését, amivel jobban megismerjük lelkünk működését, hiszen testünk a lelkünk fizikai megjelenése. Egy idő után azonban meg fogjuk tapasztalni, hogy sokal többek vagyunk testünknél, fizikai megjelenésünk csak egy kis szelete egész lényünknek. Amikor az ember ráérez, hogy fizikai korlátait meg tudja haladni, elképesztő dolgokra lesz képes. Sok szenvedéstől fog megszabadítani minket ez a felismerés, hogy sokkal többek vagyunk annál, mint a mulandó hús, vér, szövet.
Az Ashtanga jóga
Ashta anga, azaz nyolc ág, amelyet gyakorlásunkon keresztül megtapasztalunk.
Jáma, az örökérvényű erkölcsi előírások, amelyek betartásával a jógi harmóniába kerül a kívülálló világgal, a társadalommal, az élővilággal. Öt előírást tartalmaz: Ahimsza, nem ártás, Szatja, igazmondás, Asztéja, nem lopás, Brahmacsarja, szexuális önmegtartóztatás, Aparigraha, nem vágyódás
Patandzsali szerint, amikor a jógi eléri a teljes ártalom mentességet, akkor mellette a vérengző fenevadak is báránnyá szelídülnek, nem érzik magukat veszélyben, megnyugszanak. Amikor a jógi teljesíti az igazmondás parancsát, teljes őszinteséget gyakorol, jó karmát generál anélkül hogy bármilyen áldozatot, rituálét folytatna. Amikor a nem lopást tökéletesíti, a föld minden kincse az öve lesz, eléri a teljes bőséget amikor teljesen elengedi a bőségben élés iránti vágyat. Ha a jógi Brahmacsarja szerint el, erős lesz, hiszen a szexuális energia elpocsékolása helyett azt felhasználja. A nem vágyódás elsajátításával a jógi képes lesz arra, hogy létezésének teljességét meglássa, minden előző élete feltárul előtte. A vágyódást a szó legtágabb értelmében kell itt kezelni, a jógi a teste utáni vágyat is el kell hogy engedje, ekkor szabadul meg testi kötöttségektől és nyerhet betekintést az előző életeibe és halálaiba, azokba a testekbe amiket azelőtt megtöltött.
A nijámák, a jógi belső harmóniájának elérésére szolgáló előírások, kötelességek. Ezek, a szaucsa, tisztaság, szantósa elégedettség, tapasz, önmegtartóztatás, szvadjája, önvalónk tanulmányozása szent iratokon keresztül, és az Isvara pranidhána, Istennek való önátadás.
Ezek az előírások arra szolgálnak, hogy nyugodt, kiegyensúlyozott elménk legyen, felkészítve azt a koncentrációra. A testünk és elménk tisztaságának köszönhetően lelkünk is megtisztul, hiszen tiszta lélek kizárólag tiszta testben lakozhat, amint kint úgy bent. A test megtisztításával az elménk is megtisztul, egyre tisztább gondolataink, érzéseink lesznek. Segítségével keresztül látunk a test szépségén, és képesek leszünk meglátni a másik ember belső szépségét, nem leszünk többé becsapva a test szépségétől. A Szaucsa segítségével egészségünk is egyre jobb lesz, a szattva lesz túlsúlyban a gúnák között. A többi kettő, a tamasz a szenvedély és a radzsasz a sötétség lecsökken, majd eltűnik. Amikor egészségesek vagyunk, örömteliek és elégedettek vagyunk. A beteg emberek általában szomorúak, bágyadtak, így megérthetjük milyen fontos, hogy egészségesek legyünk. Az örömteliség magával hozza az egyhegyű figyelem képességét (ékagráta), amely az elmének egy ponton való fixálását jelenti.
A jóga harmadik ága a nyugaton legelterjedtebb ászana. Sokan a jógapózokra asszociálnak amikor megkérdezik hogy jógázol-e. Negyedik ág, a pránajáma, a légzés szabályozása. A prána szintén több értelmű szanszkrit szó, jelenti egyrészről az életerőt, másrészről lélegzet vételt is jelent. Ha jobban belegondolunk, a kettő teljesen ugyanaz, a légzés az élet, az élet a légzés. Korábban már írtam a könnyed, szabad egyenletes légzés fontosságáról. Most nézzük meg, hogy fizikai szinten hogyan segít a légzés a tisztulásban. Mint az ismeretes biológiai tanulmányainkból, három fő szervünk van, ami mindennél fontosabb az életben maradásunkhoz. A triumvirátus tagjai a tüdő, a szív és az agy. Az utóbbi kettő akaratunk hatáskörén kívül van. A szív megállás nélkül dobog, amíg élünk, és az agytekervényeink is folyamatosan dolgoznak anélkül, hogy erőfeszítést kéne tennünk. A szívünk folyamatosan pumpálja a vért a tüdőbe, hogy az megtisztítsa friss oxigénnel lássa el, továbbítja az artériákba, hogy alapvető testi működéseink támogatva legyenek. Minden szervünk megfelelően működik, míg a szívünk egészséges, tiszta vérrel látja el. Azonban amikor a vérünkbe kórokozók kerülnek, szennyeződnek, a szerveink, sejtjeink is megbetegedhetnek. Ahhoz hogy segítsünk a szívünknek tiszta vérrel ellátni a testünket, egy eszköz áll a kezünkben, és az a légzés, hiszen a tüdőn keresztül hatást gyakorolhatunk vérünk tisztaságára. Az agyunk az elménk, intellektusunk, gondolataink fészke. A nyugodt lassú légzés elménk működésére is kihatással van, lecsillapítja hullámzását, gondolataink kavargását. Rengeteg pránajáma módszer létezik, vannak egyszerűbbek, könnyen elsajátíthatóak, de akadnak olyan haladó gyakorlatok, amelyet kizárólag egy mester tanításával és felügyelete mellett végezhetjük. Tradicionálisan pránajámát csak annak tanítanak, aki az ászana gyakorlásban egy bizonyos szintet elért, és tud órákon keresztül egyenes gerinccel keresztezett lábtartásban, nyugodtan ülni, hiszen ez az alapja inden pránajáma gyakorlatnak. Ha ez nincs meg, veszélyes lehet kivitelezésük. Elöljáróban annyit elegendő tudnunk róla, hogy három folyamat váltakozik egy-egy módszerben. A belégzés a púraka, a kilégzés a récsaka, és a légzés visszatartás a kumbaka.
Az ötödik ág következik a prátjahára, az érzékeink visszavonása, amely befelé figyelést jelent. Ennek elsajátításával képesek leszünk érzékeink felett uralkodni. Az átlag ember ugyanis az érzékeinek a rabja. Amikor az érzékelésünk tárgya valamilyen jó dolog, mondjuk finom csokoládé tortát eszünk, ízlelő bimbóink odavannak a gyönyörtől, akkor jó kedvünk lesz. De amikor a szomszéd kisgyerek órák óta ordibál, és bántja a fülünket, akkor idegesek leszünk, nem tudunk megnyugodni. Az érzékeink feletti uralommal azonban képesek leszünk akkor is nyugodtak maradni, amikor a szemünk előtt történik valami nekünk nem tetsző dolog, de mi mégsem veszünk róla tudomást, látásunk feletti uralomnak köszönhetően. Ez nem csak azt jelenti, hogy barmikor képesek vagyunk érzékeinket visszavonni a külvilágból, hanem azt is, hogy egy nekünk tetsző, kellemes képet például bármikor elő tudunk hozni és ugyanolyan örömmel fog eltölteni, mintha előttünk lenne az idézett tárgy. Amikor egy hangra gondolunk, akkor meg fogjuk tudni hallani. Egy jó illatra gondolunk, érezni fogjuk az orrunkban. Mint amikor álmunkban minden olyan valóságos, a hangok, az illatok, az érintés, képes lesz a jógi az elméjével ezeket valósághűen előhozni. A prátjahára nem egy külön módszer, hanem a pránajáma eredményeként alakul ki bennünk.
Dháraná koncentrációt jelent, amikor elménket képesek vagyunk egy pontra fixálni, elmerülni akar egy külső ponton, akar belső képen. Ez a jóga hatodik ága.
Hetedik ág a dhjána, más néven meditáció. Ez a célja tulajdonképpen gyakorlásunknak, hogy elménket teljesen lecsendesítve képesek legyünk elmerülni önvalónkban, és segítségével elérjük a nyolcadik ágat, a szamádhit, amikor összekapcsolódunk az egyel, megszűnik a dualitás, megértjük, hogy nincsenek mások
Az ashtanga vinyasa jóga
Az ashtanga vinyasza jóga kifejezetten a háztartásbeliek (Grihaszta) gyakorlata, ami más néven Abjásza. Egy olyan rendszer, aminek segítségével napi másfél-két órában a jóga mind a nyolc ágát képesek vagyunk gyakorolni. Előre meghatározott ászanákból álló sorozatokat gyakorlunk, és tudásunknak megfelelően kapjuk a soron következő ászanát. Így a kezdők először a napüdvözletet sajátítják el, majd szépen haladnak az álló pózok, majd az ülő pózok során, amelyekben csípő nyitó, váll nyitó, előrehajló ászanák vannak. A végén hátrahajlítással, és levezető pózokkal zárjuk a sorozatot. Az első sorozat ászanái a fizikai testűnk megtisztítására szolgálnak. Rendkívül erőteljes hatásuk van, a kezdő jogi azonnal meg fogja erezni gyógyító áldásos hatását a jóga csikítszának (így nevezik az első sorozatot). A rendszer különlegessége azonban nem csupán az ászanák sorrendjében van, sokkal inkább az úgynevezett vinyaszaban, amely a lélegzet összekapcsolását jelenti a mozdulattal. A pózokat ezek a vinyaszak kötik össze, és teszik egy összefüggő sorrá, mint a mála füzér gyöngyeit a fonal (Patthabi Jois). Az ashtanga vinyasza jóga következő három fontos szabálya a dristi, a bandhák és a légzés. Ezt nevezzük Trisztánának. A dristi a tekintet rögzítése egy pontra. Minden póznak megvan a helyes dristije, ahol a tekintet nyugszik. Ennek köszönhetően a jógi gondolatai nem kavarognak össze-vissza, mint akkor, amikor a szemünk fel-alá köröz. Ha mindenfelé nézelődünk akkor biztosak lehetünk abban, hogy a gondolataink el fognak kalandozni, így a dristi a fókuszálásban segít. A bandhák energiazárat jelent. Három bandha található testünkben, amelyeknek a megismerése, használata időt és gyakorlást vesz igénybe. Fizikai szinten ezek a gátnál, az alhasi izomnál, úgynevezett core izomnál, és a garatnál, a torokban található. Vannak olyan pózok amelyeknél külön erőfeszítést igényel a bekapcsolásuk, de olyanok is vannak, ahol automatikusan beaktivizálódnak a test helyzetének köszönhetően. Jóga gyakorlásunk közben energiát generálunk, életenergiát, más néven pránát. Ez az energia azonban eltávozik testünkből elég hamar, hacsak bent nem tartjuk azt. Erre szolgálnak ezek az energia zárak, a bandhák, ezek ugyanis megakadályozzak az energia eltávozását a testből. Elkepesztő érzés megtapasztalni, ahogy működésbe lépve nem is kell saját izmaink erejét használnunk, mert elkezd egy teljesen más energia dolgozni bennünk, amitől gyakorlásunk légiessé válik, szinte alig érintjük majd a talajt. A kezdő jógik tömege kezd el vállasodni a vinyasza rendszernek köszönhetően, mert nem megfelelő még a bandha használatuk. Amint ezt megfelelően kialakítják, már nem fog a vállukra menni a sok előre és hátra ugrás. Ehhez azonban sok-sok gyakorlás és kitartás kell. A harmadik és egyben legfontosabb eleme a rendszernek a légzés. Ahogy Patthabi Jois mondta, a jóga tulajdonképpen légzőgyakorlat, minden más csak cirkusz. A légzés maga az élet. Belégzéssel kezdődik, kilégzéssel végződik. Ez az, amit annyira természetesnek veszünk, hogy nem is tulajdonítunk neki jelentőséget. De vizsgáljuk csak meg, hogyan lélegzünk amikor idegesek vagyunk, amikor megörülünk valaminek, amikor szomorúak vagyunk, vagy fáradtak. Ugye, hogy mind különbözik egymástól? A jóga segítségével megtanuljuk a légzésünket szabályozni, lelassítani, mélyeket, teljes tüdőnket igénybe véve lélegezni, amely kihatással lesz közérzetünkre is. Azt mondják a hinduk, hogy egy életben előre meghatározott számú lélegzet vételt kapunk, így aki gyorsan felhasználja azt, hamar végére ér életének. De aki kimérten, lassan lélegzik, az tovább is él majd. A légzésünk legyen mély, szabad és egyenletes. Az ászana akkor tökéletes, ha tudunk benne megerőltetés nélkül lélegezni. Ehhez az szükséges, hogy a tüdőnknek megfelelő helye legyen a táguláshoz, hogy a gerincünk egyenes legyen. Akinek nagyon kötött a teste, ezt lassabban fogja elérni, de addig is gyakorolnia kell, hogy nyugodtan lélegezzen amennyire csak tud. Ez az erőteljes légzés rendkívüli hatással lesz ránk. Felforralja a vérünket, így kiég belőle minden méreganyag, az izzadás segítségével távozik testünkből minden felesleg. A légzés üteme foga megadni gyakorlásunk ritmusát, észre fogjuk venni, mennyire más tudatállapotba kerülünk majd általa. A légzés hangjára és ütemére koncentrálva elérjük, hogy teljesen befele figyeljünk, hogy a külső körülmények teljesen érdektelenek legyenek számunkra, és így megvalósítsuk a gyakorlás tulajdonképpeni célját, a mozgó meditációt.
Folyt. köv.
