Govinda Kai: Gondolatok az Astanga jóga mysore stílusú gyakorlásról 1.rész: Bevezetés a mysore stílu

For English click here.
Sokat tűnődöm mostanában a mysore stílusú astanga gyakorláson. Azok számára akik az astanga mysore stílusú gyakorlást szeretnék elkezdeni, vagy már gyakorlói annak, illetve saját magam elmélkedésére megosztom gondolataimat és elképzeléseimet ezen rendkívül különleges gyakorlással kapcsolatban.
Az 1990-es évek elején találkoztam először az astanga jógával és a mysore stílusú gyakorlással San Fransiscóban. Még mindig nem tudom pontosan miért ragadott magával ilyen szenvedélyesen és keltette fel a kíváncsiságomat ez a gyakorlás már a kezdetektől fogva, de megtette. A mysore-i gyakorlás az astanga vinyásza jóga rendszeren belüli stílus, amelyet gurum, a néhai Sri K. Pattabhi Jois tanított az indiai Mysoreban. Egy tanár által felügyelt önálló gyakorlásról van szó, ahol a gyakorlók a saját ütemükben fejlődve, saját szintjükön gyakorolnak.
Azért szeretem ezt a stílust annyira, mert az órán vegyes szintű gyakorlók vesznek részt egyszerre, a termet a teljesen kezdőktől a sok tapasztalattal rendelkező haladó gyakorlókig mindenféle ember megosztja. A diákoknak meg kell tanulniuk a saját szintjüknek megfelelő, előre meghatározott pózokból álló sorozatot, ezen felül tudniuk kell az egyes pózokhoz tartozó légzést és mozdulatot (amelyet vinyászának neveznek az astangások), valamint a tekintet fókuszálásának pontjait (az astanga gyakorlásban dristinek nevezik), amely egy bizonyos mozdulathoz, pózhoz tartozik. Mivel az astanga rendszer megfelelő megtanulásának, elsajátításának felelőssége a diákot terheli, ezért szükséges egyfajta önálló, személyes energia-befektetés, ami nagyobb elmélyülést tesz lehetővé mint más jóga stílusok. A legtöbb nyugaton elterjedt jógastílust vezetett órán tanítják, ahol az oktató irányítja a diákokat a pózokon keresztül. Így látható, hogy a mysore stílus egy olyan fokú fókuszáltságot és közvetlen kapcsolatot hoz létre a saját gyakorlásunkkal, amelyet más jóga stílusok kevésbé tesznek meg.
Mivel nincs folyamatos szóbeli utasítás, és mindegyik diák a saját ütemében gyakorol, gondosan figyelve saját lélegzetét (a sorozat memorizálásával kiegészítve), ennek a gyakorlásnak van egy belsőséges minősége. Ez azt jelenti, hogy a fókusz, a figyelem, az elme és az érzékek sokkal inkább befelé irányulnak az érzéseink és a megtapasztalásunk felé, mintsem egy külső személy, vagy környezetünk felé.
Guruji (Sri K. Pattabhi Jois) szerette mondogatni, hogy a jóga nem testmozgás! Azt gondolom, hogy ezzel arra szeretett volna minket buzdítani, hogy ne úgy tekintsünk a gyakorlásra mint egy mozgásformára, hanem inkább egy bensőséges módszerre, amely segít nekünk tudatosságunk és fókuszáltságunk növelésében. Számára a gyakorlás egy mély spirituális út, és nem pusztán a fizikai testünk tökéletesítésére, erősítésére való. Ellentétben azzal, amit sokan gondolnak, a spirituális út nem arra irányul, hogy alakítsa, javítsa a testet, lelket, hanem arra, hogy kialakítson egy átfogó megértést és tudatosságot a saját énünkkel kapcsolatban (amely tulajdonképpen a "felső" énünk).
Hasznos úgy gondolni a mysore stílusú gyakorlásra, mint egy meditációs technikára, és nem egy fizikai testmozgásra. A gyakorló arra használja fizikai testét, hogy kialakítsa a fókuszáltságot, emelje tudatosságát, és nem arra hogy megváltoztassa a testét és elméjét. Nos, ez nem egy egyszerű feladat. Mivel rendkívül anyagias és fizikális időben és kultúrában élünk, mélyen belénk van kódolva, hogy majdnem mindent amit teszünk úgy kezeljünk, hogy az változtat a fizikai életünkön és énünkön. Legtöbben azt gondoljuk, hogy a "több az jobb", ezért arra törekszünk, hogy egyre többet birtokoljunk, felhalmozzunk, és nem vesszük észre, hogy ez a hozzáállás, vagy szokás gátol minket abban, hogy mélyebb megértésre tegyünk szert a bensőnkkel, önvalónkkal kapcsolatban.
Folytatása következik, az Astanga Jóga filozófiájával, amely egy öt részes sorozat 2. része...