Ismered a Hálát?
Az igaz hála és köszönet átsegít mindenben az életünkben. Hajlamosak vagyunk dolgok,

célok, események után rohanni, azokat hajszolni és ritkán, vagy egyáltalán nem állunk meg, hogy felismerjük, figyelemre méltassuk, hogy mennyi mindenünk van már, minden ami körülvesz, tökéletesen rendben van. Inkább arra figyelünk, azokra az életterületekre, ahol még nincs minden rendben. Ez teljesen normális evolúciós berögződése az elménknek, és az a szerencse, hogy egy kis gyakorlással és odafigyeléssel hamar tudunk rajta változtatni.
Ha hagyom, hogy átjárjon a hála érzése életem minden körülményéért, résztvevőjéért, eseményéjért, akkor csodás változások történnek velem. Hiszen figyelmemet áthelyeztem a pozitív oldalára az életemnek. Elégedetté válok, megengedem, hogy az univerzum megnyilvánuljon rajtam keresztül, nem állok ellen az élet folyásának még akkor sem, ha az esetleg kellemetlen. Minden úgy van jól, ahogy van, attól függetlenül, hogy ez kellemes-e számomra vagy sem. Ha ellenállok akkor szenvedek, viszont ha feltétel nélkül igent mondok, akkor megtalálom a boldogság titkát.
A hála érzésének természetesnek kell lennie, nem lehet magunkra erőltetni, mert az is csak ellenállást, feszültséget fog szülni. Lehet, hogy az elején nehéz lesz, amikor életedre tekintesz, mert azt hiszed nincs semmi amiért hálát tudnál adni. Ha ezzel így vagy, akkor kezdd a gyakorlatot nagyon egyszerű dolgokkal: Hálás vagyok, hogy lélegzek. És érezd át ennek a mondatnak a jelentését teljes valóddal. Vagy: hálás vagyok, hogy süt a nap. Kis aprónak tűnő dolgokért kezdj el hálát adni minden nap. Kezd a napodat a hálaadással, sorolj fel mindent, ami az eszedbe jut! És mielőtt elalszol, szintén tedd meg ezt a felsorolást. Rövid időn belül tapasztalni fogod életed gyökeres megváltozását.
A recept nagyon egyszerű: hová helyezed a figyelmedet? Ahol a figyelmed van, oda irányítod az energiádat. És ahol az energia elkezd gyűlni, ott lesz a teremtés. Így a saját életed pozitív irányba tudod terelni, szimplán azzal, hogy hálát adsz.
Én évekig küzdöttem a bűntudat sehová se köthető érzésével. Egész lényemet átjárta, és bármilyen oldást, technikát alkalmaztam, nem tudtam megérteni, elengedni. A mélyről jövő bűntudat érzése miatt nem mertem felvállalni magamat, belekényszerítettem magam káros, lélekromboló kapcsolatokba, és olyan életet éltem, amire egyetlen porcikám sem vágyott. Aztán elkezdtem gyakorolni a hálát. Először csak annyival kezdtem, hogy kimondtam: a bűntudat helyett a hálát választom. Ez lett a mantrám, amit hosszú ideig ismételgettem, míg a valóságommá vált. Ma már teljesen természetes, hogy minden ami körülvesz átitatódik a hálámmal, sőt eljutottam arra a szintre is, hogy hálát tudok érezni olyan emberek, események és körülmények iránt, amik rengeteg „szenvedést” okoztak. A szenvedés szót azért raktam idézőjelbe, mert a hála gyakorlásával felismertem, hogy nem ők az én szenvedésem okozói, csupán kiváltói, hiszen a szenvedés én bennem volt. Ők tulajdonképpen csak rávilágítottak arra, hogy mik azok a dolgok, amik bennem még a szenvedés illúzióját keltik, és azokkal kell dolgoznom, azokat kell felismernem, és majd elengednem.
A hála-adás azonban ne torkolljon elfojtásba. Nem kell olyan dolgokat felsorolni amiért nem tudsz még hálás lenni, pedig „azt diktálná a spirituális világ”. Ez önámítás lenne, csak feszültséget okoz benned. Nem kell áll-mosoly és áll-áhítatosság mögé bújni. Ha van benned düh, harag, sértettség bizonyos dolgok iránt, először azokat kell feloldani, mert addig a hála nem érkezhet meg! Én ezt úgy tudnám szemléltetni, mint amikor az ember teleeszi magát mindenféle nehéz, zsíros étellel, ami megnehezíti az emésztését, eltömíti a rendszerét, majd ennek a „tetejére” megeszik egy gyümölcssalátát. Mivel a nehéz dolgokat a szervezet nehezebben emészti, míg a gyümölcssaláta könnyed és emiatt lebomlása sokkal gyorsabb, sokkal nagyobb bajt okoz így ebben a formában, mint hasznot, elkezd erjedni a gyomrodban. Szóval először szembe kell nézni a fájó, sötét részünkkel, elfogadni, hogy ezek is mi vagyunk. Majd mikor „megemésztettük” ezt a részünket, jöhet a gyümölcssaláta!
A bűntudat helyett, a hálát választom!
Nincs olyan ember, aki valamiért ne mérgelődne, ne haragudna, ne tudna valamiért megsértődni. Ez teljesen rendben van, hiszen emberi lényekként keresztül megyünk ilyen érzelmeken. A mi felelősségünk abban áll, hogy fel tudjuk-e ismerni, ezeknek az érzelmeknek a valódi üzenetét, felbukkanásuk miértjét. A harag, a bosszúság, mind arra utal, hogy valamivel nem értünk egyet, nem tudjuk elfogadni, tehát ellenállunk neki. Elvárásunk van egy helyzettel, emberrel, körülménnyel stb. szemben és az nem váltotta be a hozzá fűzött reményeinket, képünket. Feloldani úgy tudjuk ezeket az érzelmeket, ha megszabadulunk elvárásainktól, hogy az életnek így, vagy úgy kellene megtörténnie, és átadjuk magunkat annak az állapotnak amikor nem akarunk megváltoztatni senkit és semmit, megengedjük, hogy az élet olyan legyen amilyen, és felismerjük, hogy senki és semmi nem bosszanthat engem.
A spirituális világban van egyfajta félreértés, amivel szintén nincs baj, csak felfedezhető egy olyan tendencia, hogy ha spirituális vagy, jógázol és meditálsz akkor nem érezheted szarul magad, nem lehetsz dühös, akaratos, sértődött, bunkó. Hiszen akkor nem működik a jóga, ha te ilyen érzelmeket tudsz megélni, ezeknek nincs helye a pozitív életszemléletben. Hiszen neked csak jól szabadna magadat érezni, szeretetteljes, csendes, boldog ragyogásban létezhetsz. Nos igen. A jógával és a meditációval, a különböző önismereti technikákkal azt a célt szolgáljuk, hogy az előbb említett csodás állapotot először megtapasztaljuk, majd ha már beláttuk, hogy ez elérhető számunkra is, akkor törekszünk eme állapot fenntartásában és kiterjesztésében. Ez azonban egyáltalán nem egyszerű. Sőt. Rengeteg buktató, akadály, nehéz időszak áll majd az utunkba. De pont ezeknek a technikáknak köszönhetően tudjuk majd egyre könnyedébben lepakolni ezeket az akadályozó, visszahúzó érzelmeket, körülményeket. A hála gyakorlásával az első látszatra negatív töltettel rendelkező események hirtelen új megvilágításba kerülnek. Láthatóvá válik, hogy minden amin keresztül mész, téged szolgál, a te fejlődésed záloga. Emlékezz vissza, a nehéz időszakok után mindig erősebben, bölcsebben, az életeddel való mélyebb megértésben tértél vissza, ugye? Akkor, ha ennyire a javadra vált a „hét szűk esztendő”, hogy is lehetne káros, vagy negatív?
Ha ezt fel tudod ismerni, hálát tudsz majd érezni életed minden területéjért. A „jóért” és a „rosszért” egyaránt.