Annapurna

Ma tartják Annapurna Jayantrit (Dzsajantri), amely az étel és a főzés istennője előtt tiszteleg.

Azt mondják az e napon tett felajánlások, mantrák segítenek abban, hogy a Sanathana Dharma (örökérvényű törvény) szerint élhessünk, a Természettel összhangban, amely együtt jár azzal, hogy jó minőségű, isteni étellel és itallal is el vagyunk látva.

Annapurna Istennő, az ételek és főzés istennője, aki Parvati istennő, a Shakti energia egyik megtestesülése. Ebben a formájában az Istennő a táplál és etet, neve az Annam (étel)-ből ered, amit a hinduk szentnek tartanak.

Az egyik érdekes legenda Annapurnával kapcsolatban, amikor Shivával (a férjével) kockajátékot játszottak. Egy alkalommal olyan izgalmassá vált a játék, hogy eldöntötték, fogadnak ki fog győzni, Parvati az ékszereit tette fel a fogadásra, míg Shiva a három ágú szigonyát. Shiva elvesztette a játékot, így legfőbb kincse, a szigony Parvatié lett. Hogy visszaszerezze fegyverét, Shiva feltette a játékra a kígyóját, amely a nyaka körül szokott tekeregni, de azt is elvesztette. Az est végére Shiva mindenét eljátszotta, még a kéregető tálkáját is.

Megalázottan és minden birtokától megfosztva Shiva elbújdosott a Deodar erdőbe, ahol Vishnu felkereste arra kérvén, hogy játszon újra a feleségével, hiszen ezúttal biztosan nyerni fog.

Shiva megfogadta a tanácsot, és úgy is történt minden ahogy Vishnu jósolta, mindent sikerült visszaszereznie amit korábban elvesztett.

Parvati gyanakodni kezdett a hirtelen jött fordulat miatt, és csalónak nevezte férjét. Hatalmas vita robbant ki a pár között, aminek végül Vishnu vetett véget azzal, hogy felfedte, a játékban használt kocka mindig úgy esett le, ahogy azt ő szerette volna, és ők mindketten csak a játék illúziója alatt voltak. Kifejtette, hogy az élet olyan mint egy kockajáték, kiszámíthatatlan és nem áll az irányításunk alatt. A szócsatából hamarosan filozófiai diskurzus keveredett, amikor Shiva elmondta, hogy minden amit birtoklunk csak időleges (ahogy ő is könnyedén elvesztette dolgait), minden Maya (illúzió), még az étel is az amit eszünk.

Parvati ezzel azonban nem értett egyet, kijelentette, hogy ha az étel illúzió, akkor ő is az, és tudni akarta hogyan élné túl a világ étel nélkül, majd hirtelen köddé vált.

Eltünésével a Természet (Prakriti) mozdulatlanná vált. Nem változtak az évszakok, minden terméketlen lett. Nem nőtt semmi, és nem született több állat és ember. Kis időn belül súlyos aszály keletkezett, és fogytán volt az élelem is.

Shiva ekkor ráébredt, hogy Shakti nélkül ő nem teljes.

Az istenek, az emberek és a démonok mind ételért imádkoztak. Parvati nem tudta tovább nézni, ahogy gyermekei éheznek, így megjelent Kashiban (Varanasi) és élelmet kezdett osztani.

Shiva is megjelent előtte a kéregető táljával, mire Parvati szeretetteljesen megetette Shivát. Ekkor Shiva kijelentette, hogy az ételt nem lehet puszta illúziónak tartani, mivel elengedhetetlen tápanyagforrása a testnek, amiben az Atma (lélek) székel.

Ez a gyönyörű történet rámutat arra, mennyire fontos a testünknek a megfelelő szer-etet-teljes étkezés, ami lehetőséget ad számunkra arra, hogy legnagyobb emberi potenciálunkat megtapasztaljuk testünkön keresztül. Minden amit megeszünk a részünkké válik, így én törekszem minél tisztábban enni, a szezonális, friss, növényi alapanyagokat előnyben részesítve. De ez nem minden. Én személy szerint fontosnak tartom azt is, hogy amikor főzök, enni adok, az mindig szeretetben és békében történjen, hiszen ez is hozzájárul a táplálékhoz amit beviszünk. Ez is része a dharmának, az isteni örökérvényű törvénnyel való összhangban való élésnek. Minden összefügg és minden egymást feltételezi, egymásra hat.

Egyetek jól!

Oh, és ráadásként itt egy szép Annapurna mantra, amit étkezés előtt szoktunk énekelni: